🎵 Népdalgyűjtemény

A csitári hegyek alatt régen leesett a hó, Azt hallottam, kisangyalom, véled esett el a ló. Kitörted a kezedet, mivel ölelsz engemet? Így hát kedves kisangyalom, nem lehetek a tied. Amott látok az ég alatt egy madarat repülni, De szeretnék a rózsámnak egy levelet küldeni. Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet, Mondd meg az én galambomnak, ne sirasson engemet. Amoda le van egy erdő, jaj, de nagyon messze van, Kerek erdő közepében két rozmaring bokor van. Egyik hajlik vállamra, másik a babáméra, Így hát kedves kisangyalom, tiéd leszek valaha. A zsebkendőm is nála van a zsebében. Visszahozza, sejehaj, Visszahozza, ha akarja az este.

A jó lovas katonának de jól vagyon dolga, Eszik, iszik a sátorban, semmire sincs gondja. Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret. Paripáját megforgatja, úgy megyen dolgára, Csillog-villog a mezőben virágszál módjára. Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret. Ellenségre, nyereségre kimégyen próbára, Megütközik, viaskodik, siet a prédára. Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret. Fel van írva és rajzolva haragos kardjára: Ez az élet és becsület hazája számára. Hej élet, be gyöngy élet, ennél szebb sem lehet, Csak az jöjjön katonának, aki ilyet szeret. A zsebkendőm is nála van a zsebében. Visszahozza, sejehaj, Visszahozza, ha akarja az este.

A karádi falu végén, sej haj lu lu lu lárom, Leányvásár lesz a héten, sej haj lu lu lu lárom. 100 forintért adnak egyet, sej haj lu lu lu lárom. Milyen drága, mégis vesznek, sej haj lu lu lu lárom. A karádi falu végén, sej haj lu lu lu lárom, Legényvásár lesz a héten, sej haj lu lu lu lárom. Sültkrumpliért adnak egyet, sej haj lu lu lu lárom. Milyen olcsó, mégse vesznek, sej haj lu lu lu lárom.

A szennai lipisen-laposon, Leesett a szalagos kalapom. Arra kérlek, Bözsikém, Angyalom, galambom, Hozd vissza a szalagos kalapom.

A Vidróczki híres nyája, Csörög-forog a Mátrába, Csörög-forog a Mátrába, Mert Vidróczkit nem találja. Megyen az nyáj, megyen az nyáj, Környes-körül a gaz alján. Ugyan hol állok elejbe, Kerek erdő közepébe? Esteledik már az idő, Szállást kérnék, de nincs kitől, Sűrű erdő a szállásom, Csipkebokor a lakásom.

Akkor szép az erdő mikor zöld, Mikor a vadgalamb benne költ, ||: Olyan a vadgalamb, mint a lány, Sírva sétál a párja után. :|| Erre gyere, erre nincsen sár, Az ajtómon nincsen semmi zár. ||: Az ajtómon van egy fakilincs, Jaj, istenem még szeretőm sincs. :|| Megvágtam az ujjam jaj, de fáj, Fügefa levelet tettem rá. Fügefa levele gyógyítsd meg, Gyere kisangyalom csókolj meg. Fügefa levele harmatos, Alacsony a rózsám, de csinos. Nem vagyok én oka semminek, Édesanyám oka mindennek. ||: Mert nem adott engem juhász fiának, Akit választottam magamnak. :|| Ezt a kerek erdőt járom én, Ezt a barna kislányt várom én. ||: Ez a barna kislány viola, Én vagyok a vígasztalója. :||

Árvalányhaj lengedez a hegytetőn, Árva vagyok, elhagyott a szeretőm. ||: Ha elhagyott, hagyjon is el örökre, Hogy ne legyen minden srácnak/lánynak hat ökre. :|| Nem szeretem az nejemet/uramat, nem biz én, Ha kimegyek, ha bemegyek sírok én. ||: Sírok, sírok, siratom a srácságom/lányságom, Siratom a sráckori/lánykori boldogságom. :|| Hideg sincs mégis befagyott a tó, Ihatnék a babám lova, a fakó. ||: Gyertek, srácok/lányok, tördeljük fel a jeget, Hagy igyék a babám lova eleget. :||

Által mennék én a Tiszán ladikon, Ladikon, de ladikon. Ott lakik a, ott lakik a galambom, Ott lakik a galambom. Ott lakik a városban, A harmadik utcában, Piros rózsa, kék nefelejcs viola, Virít az ablakába. Által mennék én a Tiszán nem merek, Nem merek, de nem merek. Attól félek, hogy a Tiszába esek, Hogy a Tiszába esek. Lovam hátán sejehaj, Félre fordult a nyereg, A Tiszának habjai közt elveszek, A babámé nem leszek.

Borsa felől jön egy fekete felhő, Siess kislány mert megver a nagy eső. Nem sietek kapok én még szeretőt, Arra kérem a jóságos Teremtőt.

Bújj, bújj, zöld ág, zöld levelecske, Nyitva van az aranykapu, csak bújjatok rajta! Rajta, rajta, leszakadt a pajta, Leszakadt a pajta, bennmaradt a macska! Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat, Hadd kerüljem váradat, váradat. Szita, szita péntek, Szerelem csütörtök, Dobszerda. A zsebkendőm is nála van a zsebében. Visszahozza, sejehaj, Visszahozza, ha akarja az este.

Cserkészfiú, cserkészlány! Szedd a lábad szaporán! Figyeld a másik mit csinál! Lemaradni nagy szégyen ám! Bal, jobb, ba-al! És közben leng a kar. Most egyenes háttal és emelt fővel Bátran nézz előre! E-egy! Egy, kettő. egy! A cserkész ...-ni megy. Amerre mi járunk. Bámulnak az emberek. Mindig azt kérdezik. Kik vagytok ti gyerekek? Cserkészek vagyunk! Búrkalapot hordunk. És ha ezt nem értik. Hát ... mondjuk.

Édesanya, tejbe-vajba Fürdeti a fiát, Még húsz évet sem töltött be, Katonának híjják. Kilenc orvos vizitálja, Tizedik az anyja. Mindég csak azt sírja-ríjja. Katona a fia. Ne sírj, ne ríjj, kedves édesanyám! Nem leszek katona. Megálmodta a kedves szeretőm: Ki leszek szabadulva. Édesanyja levelet ír Katona fiának: Gyere haza, egyetlenegy fiam! Szabadságra várlak! Visszaírja ezredes úr: Ne várja a fiát! Vilmos császár lovastáborába Nyergeli fel lovát.

Elmegyek, elmegyek, Hosszú útra megyek. Hosszú út porából Köpönyeget veszek. Búval és bánattal Kizsinoroztatom, Sűrű könnyeimmel Kigomboztattatom.

Elmúltak a mézes hetek, (Hetek!) Asszony, mit csináljak veled? (Veled!) ||: Neki menjek, ne menjek, A fekete szemednek, Inkább iszom három deci kevertet. :|| Téglaporos a kalapom, (Lapom!) Én a téglagyárban lakom. (Lakom!) ||: Onnan tudják, hogy ott lakom, Téglaporos a kalapom. Inkább iszom három deci kevertet. :|| Megyek az úton lefelé, (Felé!) Senki nem mondja gyere bé. ('re bé!) ||: Csak az én kis feleségem, Gyere bé te szerencsétlen, Inkább iszom három deci kevertet. :|| Téglaporos az én cipőm, (Cipőm!) Megkefélni nincsen időm. (Időm!) ||: Dühös az én feleségem, Három hete nem kefélem, Aj, aj, aj, aj, aj, a cipőm. :||

Erdő, erdő de magos a teteje, Jaj, de régen lehullott a levele. Jaj de régen lehullott a levele, Árva madár párját keresi benne. Búza közé szállt a dalos pacsirta, Mert odafönt a szemeit kisírta. Búzavirág, búzakalász árnyába, Rágondol a régi első párjára

Erdő, erdő, kerek erdő, De szép madár lakja kettő, Kék a lába, zöld a szárnya, Piros a rózsám orcája. Olyan piros, mint a vér, Tőlem gyakran csókot kér, De én bizony nem adok, Inkább jól megátkozom. Kilenc fia néma legyen, A tizedik leány legyen, Az is olyan csalfa legyen, Ország-világ híre legyen. Kinek nincsen szeretője, Menjen ki a zöld erdőbe, Írja fel egy falevélre, Néki nincsen szeretője. Kinek nem jó itt lent lakni, Menjen mennyországba lakni, Építsen az égre házat, Ott nem éri semmi bánat. Építsen az ég színére, Ott nem éri semmi féle, Építsen az égre házat, Ott nem éri semmi bánat. Egyenesen vágom a fát, Holtig szeretem a barnát. A szőkére sem haragszom, Most is az az én galambom. Ne sirasd gyöngy koszorúdat, Kötök én még neked olyat. Éjjel nappal kössed rózsám, Úgy se leszek többet leány. Édesanyám mondta nekem, Minek a szerető nékem. De én arra nem halgattam, Titkon szeretőt tartottam. Nézd meg anyám mit mutatok, Milyen szép lányt táncoltatok. Egyenesebb a nádszálnál, Szebb a csokros violánál

Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő, Madár lakik abba, madár lakik tizenkettő. Cukrot adnék annak a madárnak, Dalolja ki nevét a babámnak. Csárdás kisangyalom, Érted fáj a szívem nagyon. Búza, búza, búza, de szép tábla búza, Annak közepébe kinyílott a rózsa. Tüskés annak minden ága, Nem állja a madár lába, Kedves kisangyalom, katonahíredet hallom.

Érik a ropogós cseresznye, Viszek a babámnak belőle, Viszek a babámnak, csuhaj, belőle, Ha beteg, gyógyuljon meg tőle! Kihajtom a libám a gyepre, Magam is leülök melléje, Messziről kiáltom, liba-libuskám, Csókolj meg, aranyos Mariskám! Likas a kalapom teteje, Kilátszik a hajam belőle, Én csak azt szégyellem legény létemre, Likas a kalapom teteje!

Érik a szőlő, hajlik a vessző, Bodor a levele. Két szegény legény, szántani menne, De nincsen kenyere. Van Vöröshagyma, a tarisznyába, Keserű magába. Szolgalegénynek, hej, a szegénynek, De kevés vacsora. Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, Talán értem jönnek. Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, De hamar elvisznek. Huncut a gazda, nem néz a napra, Csak a szép asszonyra. Huncut a vendég mert mindig innék, Ha volna, ha volna.

Esik eső esik, Szép csendesen esik, Tavasz akar lenni. De szeretnék a babám kiskertjében, Tea rózsa lenni. Nem lehetek én Rózsa, Elhervaszt a katonaruha, A budapesti háromemeletes huszárlaktanyában. Fehér holló, tarka holló, Tedd meg a jót vélem. Szállj le az én babám ablakába, Sirat-e még engem? Hogyha látod búsulni, Gyöngykönnyeket hullajtni, Mondd meg néki azt az üzenetet, Nem fogom feledni.

Falu végen van egy ház, falu végen Uj idrom fidrom, Gálica szikszom, Van egy ház. Abban lakik egy asszony, abban lakik Uj idrom fidrom, Gálica szikszom, Egy asszony. Van annak egy szép lánya, van annak egy Uj idrom fidrom, Gálica szikszom, Szép lánya. Julcsa annak a neve, Julcsa annak Uj idrom fidrom, Gálica szikszom, A neve. Sütött Julcsa pogácsát, sütött Julcsa Uj idrom fidrom, Gálica szikszom, Pogácsát. A Pistának odaadta, a Pistának Uj idrom fidrom, Gálica szikszom, Odaadta. A Pista azt megette, a Pista azt Uj idrom fidrom, Gálica szikszom, Megette. A hideg is kilelte, a hideg is Uj idrom fidrom, Gálica szikszom, Kilelte. Eltemették a Pistát, eltemették Uj idrom fidrom, Gálica szikszom, A Pistát. A sírkőre volt írva, a sírkőre Uj idrom fidrom, Gálica szikszom, Volt irva -- HOGY Falu végen van egy ház, falu végen Uj idrom fidrom, Gálica szikszom, Van egy ház. ...

Gábor Áron rézágyúja fel van virágozva, Indulnak már a tüzérek messze a határba. ||: Nehéz a rézágyú, kereke felszántja a hegyet-völgyet, Galambom, édes rózsám, a hazáért el kell válnom tőled. :|| Véres a föld, magyar tüzér vére folyik rajta. Csak még egyszer gondolj vissza szép magyar hazádra. ||: Anyám, te jó lélek, találkozom-e még véled? Holnapután messze földre, hosszú útra térek. :||

Hármat tojott a fekete kánya, Engem szeret a kend barna lánya. ||: Kikityenbe, kukutyomba, Gyere rózsám a kocsimba. :|| Nem ülök én kend kocsijába, Nem kell nékem a kend barnalánya. ||: Kikityenbe, kukutyomba, Gyere rózsám a kocsimba. :|| Akármilyen szegény legény vagyok, A kend lánya szeretője vagyok. ||: Kikityenbe, kukutyomba, Gyere rózsám a kocsimba. :||

Házasodik a tücsök, szúnyog lányát kéri, csiszeg-csoszog a tetű, násznagy akar lenni. Odaugrik a bolha, vőfély akar lenni, mindenféle csúf bogár vendég akar lenni. Gólya volt a szekundás, kis béka a flótás, Dongó darázs a brúgós, pulyka volt a prímás. Táncba ugrik a majom, megjárja a polkát, Híres betyár a bagoly, lesi a hurkáját. Farkas volt a mészáros, hat ökröt levágott, A mellé még malacot ötvenet kirántott. Kecske volt a szakácsné, jó gulyáshúst főzött, Míg az ebéd elkészült, a tücsök megszökött!

Hej, Igazítsad, jól, a lábod, Két farsangja, hogy már járod. Haj, dana dana dana dana dana, danajdom. Hej, ez a kislány atyám fia, Szereti az apám fia, Haj, dana dana dana dana dana, danajdom. Hej, a szívemnek nagy a búja, Te légy, rózsám, orvoslója. Haj, dana dana dana dana dana, danajdom. Hej, nem aludtam, csak egy szikrát, Eltáncoltam az éjszakát. Haj, dana dana dana dana dana, danajdom.

Hol jártál az éjjel, cinegemadár? Ablakidnál jártam, drága violám. Mért be nem jöttél hát, cinegemadár? Féltem az uradtól, hogyha rám talál. Nincs itthon az uram, cinegemadár, Csinálosi erdőn csónakot csinál. Jó lovai vannak, hamar hazaér, Mi lesz veled, rózsám, hogyha itten ér? Nincs itthon az uram, cinegemadár, Csinálosi erdőn csónakot csinál. Rossz lovai vannak, nem ér ma haza, Mulathatunk rózsám, egész éccaka.

Icike, picike az ürögi utca, Valami a szívemet mindig arra csalja. Jövet is, menet is, arra járok még is, Pedig ahol lakozom távol esik néki. Ennek a kislánynak rövid a szoknyája. Mondtam az anyjának, rakjon fodrot rája. Azt mondta az anyja, nem kell fodor rája, Akinek nem tetszik, ne járjon utána.

Jártunk lent a kéklő Duna partján, Hóvirágot szedtünk ketten ott. Ezüst felhők mögé bújt a vén hold, Százezernyi csillag ragyogott. ||: Ezüstös holdsugár, Holdsugaras éjen át. Jaj, de fáj, ó jaj de fáj! Szívem egy kis lány után. :|| Úgy szerettem volna átölelni, Fülébe súgni azt hogy szeretem. De ő elment és itthagyott engem, Nem törődött többé már velem. ||: Ezüstös holdas éj! Lehetek-e még boldog én? Lesz-e még, ó lesz-e még, Ez a kislány az enyém? :||

Kecskeméti bírónak, van két sárga csikója. Ellopnám az éjszaka, hogyha rám nem virradna. Kezd a hajnal hasadni, jön két zsandár vasalni. Vasalják a pici kezemet, letesznek az egyesbe. Egyesből a kettesbe, kettesből a négyesbe. Gyere babám váltsál ki, ne hagyjál elhervadni. Kiváltalak, ki ki ki, nem hagylak elhervadni. Eladom a sárga cipőm, kiváltom a szeretőm.

Kék a kökény, zöld a petrezselyem, Tótágast áll bennem a szerelem, Én istenem, ugyan mit csináljak? Szeressek-e, vagy tótágast álljak? Szeretem a tardonai pap/papnőt, Veszek néki pántlikás kalapot/kalapőt. Ő vesz nékem fehér selyem kendőt, Hogy ne tartsak Tardonán szeretőt. Tartok biz én, mert most van módomban, Majd nem tartok vénasszony koromban.

Két szál pünkösdrózsa, Kihajlott az útra. Elakart hervadni, Nincs ki leszkítsa. Nem ám az a rózsa, Ki a kertben nyílik. Hanem az a rózsa, Ki egymást szereti.

Kocsi szekér, kocsi szán, Még a télen, Libilibi, limlom, lomzati bombom, Leszek lán/srác. Jövő télen, ha élek, Férjhez megyek/megnősülök, Libilibi, limlom, lomzati bombom, Ha vesznek. Ha nem vesznek, maradok, Otthon is el-, Libilibi, limlom, lomzati bombom, Lakhatok

Látod édesanyám, kedves édesanyám, Mért szültél a világra. Inkább dobtál volna, bár csak dobtál volna, A zavaros Tiszába. Tisza vize vitt el volna a Jeges Dunába, Hogy ne lettem volna, bár ne lettem volna, Senki megunt babája. Nincsen páros csillag, nincs már páros csillag, Mind lehullott a földre. Nincsen hú szeretőm, nincs már hű szeretőm, Mert elhagyott örökre. ||: Ha elhagyott, nem búsulok, elment örökre, Még a síromban is, még a föld alatt is, Csak ő jár az eszembe. :||

Elmehetsz a házunk előtt, Nem vigyázlak mint az előtt. Mert azelőtt vigyáztalak, Szívem örült, ha láttalak. Na de, Lefelé folyik a Tisza, Nem folyik az többé vissza. Rajtam van egy leány/legény csókja, Ha sajnálja vegye vissza. Ha sajnálja vegye vissza, Nem vagyok én rászorulva. Vedd vissza a csókjaidat, Felejtsd el a szavaidat. Na, de, Lefelé folyik a Tisza...

Leveles a május, virágos a rét, Majálisra menni, jaj de csodaszép. Búzavirág koszorú, ma senki sem szomorú, Ránk ragyog az ég! Sej, haj május csoda szép, ó nap. Tizenhárom részből van az én gatyám, Tizenhárom részből varrta a babám. Egyik szára rövid lett, A másik meg hosszú lett, Látod-e babám? Jól el szabtad a gatyám, szárat. Szovjetúnióban kisütött a nap, Leng a vörös zászló a kék ég alatt. Fújja a szél, lengeti, szabadságát hirdeti, Hali-hali-hó! Éljen a Szovjetúnió, hej-hó.

Madárka, madárka, Csácsogó madárka. Vidd el a levelem, vidd el a levelem, Szép magyar hazámba. Ha kérdi ki küldte, Mondjad, hogy az küldte. Kinek bánatában, szíve fájdalmában, Meghasad a szíve

Már minálunk babám, már minálunk babám, Az jött a szokásba, Hogy nem szedik a meggyet, Nem szedik a meggyet, Fedeles kosárba. Felmegy a legény a fára, A meggyfa tetejére, Oszt, lerázza a meggyet, Te meg babám szedjed, A rózsás kötényedbe! Már minálunk babám, már minálunk babám, Az jött a szokásba, Hogy nem szedik a makkot, Nem szedik a makkot, Fedeles kosárba. Felmegy a legény a fára, A makkfa tetejére, Oszt, lerázza a makkot, Te meg babám kapkodd, A rózsás kötényedbe! Már minálunk babám, már minálunk babám, Az jött a szokásba, Hogy nem szedik a meggyet-makkot, Nem szedik a meggyet-makkot, Fedeles kosárba. Felmegy a legény a fára, A meggyfa-makkfa tetejére, Oszt, lerázza a meggyet-makkot, Te meg babám szedjed-kapkodd, A rózsás kötényedbe! Kókusz -- Hókusz Pókusz Ananász -- Kaparászd Tejföl -- Nyald Föl Már mi nálunk babám, már mi nálunk babám, Az jött a szokásba, Hogy takarodó után, takarodó után, Nem bújunk az ágyba Bejön _____ bácsi, elkezd kiabálni, Azt egy-két pofon csattan, Utána meg lassan, Bebújtunk az ágyba.

Még azt mondják nem merek, Még azt mondják nem merek, A főutcán végig menni nem merek. ||: Mer' azt mondják megvernek, Megvernek a darutollas legények. :|| De gyertek ide, darutollas legények! Ha százan vagytok, ha százan jöttök, Sem félek, sem félek, Hadd tudja meg az a lány, Meg a csendőr kapitány, Ki a legény a csárdában igazán. De gyertek ide, darutollas legények! Ha százan vagytok, ha százan jöttök, Sem félek, sem félek, Hadd tudja meg az a lány, Az a kicsi barna lány, Ki a legény a csárdában igazán.

Még azt mondják, Kolozsváron nincs kurva, Hát a babám mégis akkor micsoda? Kék a szeme, göndör haja fekete, Az Isten is kurvának teremtette.

Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára, Kanizsai, kanizsai állomásra. Elöl ül a masiniszta, Ki a gőzöst igazítja. Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára, Kanizsai állomásról Boszniába. Én vagyok a vezetője, Szőke kislány, barna kislány szeretője. Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára, Kanizsai állomásról Boszniába. Benne ül a bíró lánya, Ihaj, tyuhaj, százfodros a tunikája.

Megkötöm lovamat, piros almafához, Megkötöm szívemet, gyönge violámhoz. Lovamat eloldom, mikor a Hold felkel, De tőled violám, csak a halál old el.

Megrakják a tüzet, Mégis elaluszik, Nincs az a szerelem, Ami el nem múlik. Rakd meg babám, rakd meg, Lobogó tüzedet, Hagy melegítsem meg, Gyönge kezeimet. Szól a kakkukmadár, Talán megvirrad már, Isten veled, rózsám, Magad maradsz immár.

Nem loptam én életemben, Csak egy csikót Debrecenben. ||: Mégis rám verték a vasat, A babám szíve majd meghasadt. :|| Mikor mentem hazafelé, Három zsandár állott elém. ||: Azt kérdezték mi a nevem, S hol az utazó levelem. :|| Megállj zsandár megmutatom, Csak a lajbim kigombolom. ||: Előveszem a revolverem, Ez az utazó levelem. :|| Mikor mentem hazafelé, Megnyílt az ég három felé. ||: Ragyogtak rám a csillagok, Nem tudták hogy árva vagyok. :||

Nem vagyok én senkinek se adósa, adósa, Él még az én feleségem édesanyja, édesapja, magamnak az anyósa, apósa. Ebfél, kutya fél, míg az ipam-napam él, Ebfél, kutyafél, míg az ipam-napam él.

Piros kancsó, piros bor, Mindjárt rám kerül a sor. ||: Iszom a bort, ölelem a babámat, Őt szeretem nem az édesanyámat. :|| Nékem olyan asszony kell, Ha beteg is, keljen fel. ||: Keljen fel és főzze meg a vacsorát, Páros csókkal várja haza az urát. :|| Nékem olyan ember kell, Ha beteg is, keljen fel. ||: Hozzon vízet, rakjon tüzet, vágjon fát, Legyen mivel megfőznöm a vacsorát. :||

Sárga csikó, sárga csikó selyem nyereg, Nem ül abba, nem ül abba minden gyerek. ||: Sej haj, aki felül, csuhaj a nyeregbe, Százas legyen a zsebébe. :|| Százas is volt, ezres is volt de elfogyott, Szép lány is volt, csúnya is volt, de elhagyott. ||: Sej haj, ha elhagyott, csuhaj, az a marha, Verje meg az egek ura. :|| A gyimesi, a gyimesi juhász legény, Es az eső, es az eső, fázik szegény. ||: Sej haj, szomjan legel, csuhaj az ő nyája, Itassa meg a babája. :|| Megitatnám megitatnám, de nem merem, Nagy a veder, nagy a veder, nem emelem. ||: Sej haj, még a vedret, csuhaj, megemelem, Százszor megöl a szerelem. :||

Sárga levele van a kukoricának, Aranyos neve, van a kedves babámnak. ||: Aranyos nevét nem tudom elfelejteni, Így jár az aki igazán tud szeretni. :|| Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj annak a legénynek, Kinek más faluban van szeretője. ||: Lám az enyém vélem van egy faluban, Még sincs a szívem soha nyugadalomban. :||

Egyszer nyáron hűs hajnalban Szomszéd kertbe néztem át, Málnát szedni láttam ottan, Egy csodaszép barna lányt. Elpirultam, elsápadtam, Nagy zavarban így szóltam: Várni foglak édes téged, minden hajnalban. Sej-haj akácfa hullatja a levelét. Kislány szerelmes lettem én most tebeléd. Sej-haj azt mondom, légy a galambom, Mert úgy szeretlek én! Ám de erre ott a kertben Azt felelte a leány: Nézz csak arra fel e hegyre Ott vonul sok partizán. Néked is most el kell menned A csatába ővelük. Itt az ellenség, hát harcolj te is ellenük! Sej-haj akácfa hullatja a levelét. Kislány szerelmes lettem én most tebeléd. Sej-haj azt mondom, légy a galambom, Mert úgy szeretlek én!

Sosem felejtem el a perceket, ceket, ceket, Mikor előszőr megcsókoltalak, talak, talak. A lámpa vígan sercegett, S az anyád libát pucolt. No de pucolt libát, libát pucolt, S az anyád libát pucolt. Már kint voltak a májak és belek, belek, belek. Mikor másodszor megcsókoltalak, talak, talak. A lámpa vígan sercegett, S az anyád libát pucolt. No de pucolt libát, libát pucolt, S az anyád libát pucolt. Te néztél engem, mint egy herceget, ceget, ceget. Aranyhajadba rózsaszín szalag, szalag, szalag. A lámpa vígan sercegett, S az anyád libát pucolt. No de pucolt libát, libát pucolt, S az anyád libát pucolt.

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom Minden madár társat választ, virágom, virágom Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom Te engemet, én tégedet, virágom, virágom Zöld pántlika, könnyű gúnya, virágom, virágom Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom Mert azt a bú földig húzza, virágom, virágom Én is árva, te is árva, virágom, virágom Bújjunk egymás árnyékába, virágom, virágom A zsebkendőm is nála van a zsebében. Visszahozza, sejehaj, Visszahozza, ha akarja az este.

||: Túl a vízen, egy kosár, Abban lakik egy madár. :|| ||: Abban lakik egy madár, Kiért szívem holtig fáj. :|| ||: Várj madárkám várj, várj, várj, Este hozzád megyek már. :|| ||: Megvizsgálom szívedet, s véle szeretetedet. :|| ||: Túl a vízen, zörgős malom, Ott őröl az én galambom. :|| ||: Ott egyebet nem őrölnek, Csak bú, s bánatot eleget. :|| ||: Nékem is van egy bánatom, Oda viszem s lejáratom. :|| ||: Egy szem búza kettő rozs, Felöntöttem, járja most. :|| ||: Jaj, istenem, halálom, Nem ér engem az álom. :|| ||: Mer' az álom nyugodalom, S a szerelem szívfájdalom. :|| ||: Én istenem, teremtőm, De beteg a szeretőm. :|| ||: Én istenem, gyógyítsd meg, Harmadnapra fullaszd meg. :||

Uccu, fekete retek, Barna leányt/legényt szeretek, Áj-nánáná, Áj-nánáná, Áj-nánáná-nánánáná-nánáná. De hazudik a retek, Mer' én szőkét szeretek, Áj-nánáná, Áj-nánáná, Áj-nánáná-nánánáná-nánáná. Kék a szemed nem fekete, Ki a fene ne szeretne. Áj-nánáná, Áj-nánáná, Áj-nánáná-nánánáná-nánáná.

Udvaromon hármat fordult a kocsi, Most viszik az anyósom akasztani Én teszem a kötelet a nyakába, Úgy húzzák fel a vén banyát a fára

Ugye gondolsz néha rám? Csillagfényes éjszakán, Mikor nyugszik minden szépen, csendesen, Csak a honvéd nem pihen. Ugye hallod angyalom? (Nem nagyon!) Hozzád száll a sóhajom, ||: Messzi, távoli széllel néked üzenem, Te leszel a kedvesem. :|| Várlak vissza, várlak én, Két karomba zárlak én. Tudom visszajössz egy nyári szépnapon, Visszavár a két karom. Hideg téli éjszakán, A katona készen áll, ||: Védi ezt a drága, szép magyar hazát, Sokezernyi vészen át. :|| Ugye gondolsz néha rám? Csillagfényes éjszakán, Mikor nyugszik minden szépen, csendesen, Csak a honvéd nem pihen.

Ungvár felől, sej, Ungvár felől, Tornyosodik a felhő. Szaladj kislány, csuhaj, barna kislány, Mert elver a nagy eső. ||: Lám én bizony nem szaladok, Ha elázok, kiszáradok. Még Dobronyba, a magam falujában, Szeretőt nem találok. :||

Zöld erdőben de magos, Zöld erdőben de magos a juharfa. Kicsi madár sejehaj, Kicsi madár a fészkét odarakja. Az erdei dalos madárnak is van párja, Csak én magam egyedül, Csak én magam egyedül vagyok árva. Rózsa, rózsa, rózsafa, Rózsa rózsa rózsafa, Rózsa rózsa, tea rózsa levele. Nem beszéltem sejehaj, Nem beszétem a rózsámmal az este. A zsebkendőm is nála van a zsebében. Visszahozza, sejehaj, Visszahozza, ha akarja az este.